A puszta

12.És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába.
13. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.(Márk1,12-13.)

Nagyon elgondolkoztam ezen a részen.

Valahogy én a pusztára mindig úgy tekintettem (nyilván most is ezt gondolom), hogy az valami sivár hely.

Sokszor hallottam tanításban is –és a zsidó nép pusztában vándorlós időszaka miatt és más okokból lehet alapja- hogy Isten elvisz minket sivár, kietlen helyekre (leánykori név:puszta)  ilyen-olyan okokból és az olyan semmilyen.

Azt szoktuk mondani, hogy az ilyen „pusztás időszakok” az életünkben megelőznek valami nagy dolgot, felkészítenek valamire.

El kell fogadni a pusztaságot (persze időlegesen) az életünkben, mert az a szükséges rossz. Túl kell lenni rajta, aztán kész. Alkalmas arra, hogy keressük Istent, meg ilyenek.

 

Hát nem tudom. Ha utazásszervező lennék én ennél jobb piárt csinálnék a pusztás utazásoknak.

Őszinte leszek, én soha nem akartam a pusztát az életemben, mindig hideglelést kaptam a gondolattól is.

 

De ma valamiért feltűnt valami!

„és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.”

 

Egy darabig rágcsáltam. Én olvastam ezt már valahol, de hol?

Ha most ezt „élő szóval” mesélném lehet, hogy azt mondanám, hogy: „azonnal eszembe jutott az igehely( kevéssé nagy hitű hallgatóság előtt az „eszembe jutott a könyv címe” fordulattal élnék), de most őszintén megmondom, hogy egy csomót kerestem, de hála érte Istennek ,meglett!

 

„A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.”(Ézs.65,25)

Itt – mint azt mindannyian jól tudjukJ- az ezeréves királyságról (Jel20) beszél a próféta.

 

Tudjátok, hogy mi jutott erről az eszembe?

Az, hogy Jézus a pusztából királyságot csinált!

Együtt volt a vadállatokkal. Nem hiszem, hogy egész nap előlük menekült! Sokkal inkább azt gondolom, hogy a jelenlétében megszelídültek a vadak.

Az angyalok körülötte szolgáltak.

Hmmm.

Ezt valahogy úgy tudom elképzelni, mint amikor olvassuk, hogy szüntelenül azt hallani, hogy”szent,szent,szent az Úr”.

Szerintem abban a pusztában soha nem volt olyan jó hangulat, mint amikor Jézus -a Lélek által odavezetve- az Atyával töltött lelki időt!

 

Valamiért azt érzem, hogy a puszta, ha ott van Jézus, akkor nem olyan rossz hely!:)

Sőőőt, nagyon is jó!

 

És azt tudjátok, hogy a rossz, vad gonosz, pfúj, stb. állatok (mint a sokszor nehéz körülmények az életünkben) miért szelídültek meg, miért lettek jók,

 

Kórusban!

 

Mert Isten Jó!:)

 

 

Evangélista

Ma reggel a csendességem idején (mert ennyire lelki vagyok) Bibliát olvasgattam és kértem Istent, hogy szóljon hozzám valamit.

Véletlenszerűen ütöttem fel a Bibliát (sajnos ezt elég gyakran szoktam így csinálni, talán azért, mert koncepció nélkül kedvem szerint hagyhatom abba) és a 2Timóteus 4-nél nyílt ki:

1. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
   2. Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
   3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
   4. És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
   5. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.

Hát mit mondjak?

Nem sokat szólt hozzám ez az igehely.

Miért ennyire fontos ez Pálnak? Mitől viszket ezeknek a füle(esetleg nekem)? Mikor lesz ez? Milyen módon kell szenvedni? Evangélista vagyok én egyáltalán?

Gondoltam tovább olvasom, egy kicsit elméláztam azon, hogy Pálnak mennyire fontos a köpenye (biztos nem volt másik, vagy ez volt a kedvenc, vagy bárakármi), de ezek után kifulladtam a lelki dolgokban.

Aztán, mint aki jól végezte dolgát intéztem a napi rutint: bevásárlás, ebéd anyóséknál,stb.

Délután Ica mama (az anyósom) bekapcsolta a tv-t, ahol a nemrégiben elhunyt Dr.Ranschburg Jenővel készült interjút ismételték meg.

Nagyon szerettem azt az embert!

Elképesztően jó volt az a beszélgetés. Lenyűgözött, magával ragadott. Tudjátok, olyan amikor nem tudtok felállni a készülék elől.

Beszélt a gyermekkoráról, zsidó származásáról, a deportálásról, a karrierjéről, a családjáról és a viszonyáról a halállal.

Ekkortájt megkérdezte a riporter, hogy hisz-e Istenben?

Azt válaszolta, hogy mindig kereste és keresi Istent, imádja olvasni a Bibliát (mint kultúrtörténeti művet),

DE

nem hisz abban, hogy Isten aszerint vizsgál meg minket, hogy hiszünk e Benne (szerinte ez az emberi önzésből eredő elmélet!).

Az az Isten, akiben Ő hinni szeretne, a cselekedeteink alapján ítél meg minket.

Milyen szomorú ez!

Egy hatalmas szívű, kedves , okos, jóságos ember, aki ekkora tévedésben éli (élte!) le az életét.

Mi, akik abban a kegyelemben részesültünk, hogy Isten igazságát megismerhettük, pontosan tudjuk, hogy a hitünk (vagyis az, hogy nem a saját jóságunkban bízunk) véd meg minket saját magunktól, a büszkeségünktől.

Hosszasan beszélhetnénk még arról, hogy mennyire nincs igaza az elméletével a Tanár úrnak, hogy milyen káros a humanizmus (ami igaz is), de most arról szeretnék beszélni, hogy én a saját hitemről miért nem beszéltem Neki!?

Eljátszottam a gondolattal (és jó volt ebben benne lenni), hogy odamehettem volna hozzá és azt mondtam, volna, hogy :„Tanár Úr! Hagy mondjam el Önnek, hogy milyen az az Isten, akiben én hiszek. Szeretném,ha tudná, hogy Ő akkor is szereti magát, amikor maga nem érdemli ezt ki a jóságával, sőt már akkor is szerette, amikor maga még nem is létezett!”.

Aztán hosszasan beszélgetnénk, Ő pedig végighallgatja ( mégiscsak pszichológus)J.

Azt nem tudom, hogy ,megtérne e, vagy sem, de azt igen, hogy Isten nagyon szereti és ezt nem lett volna baj ,ha Ő is tudja.

Na, ekkor jutott eszembe, amit reggel olvastam!

Azt éreztem, hogy én ezen túl el akarom mondani akinek csak tudom, hogy milyen az én Istenem!

Kiderült, hogy Pál értem is könyörgött abban az igeszakaszban.

Isten estére megválaszolta a reggeli kérdésemet. Igen, én is evangélista vagyok.

Jó mi?

Na ugye , hogy Isten jó!!:)

 

Jelek

A Jób könyvét olvasgatva azon gondolkoztam, hogy van-e a Bibliában még olyan hely, ahol Isten egybefüggően, folyamatosan ilyen sokat beszél?

Talán még a 2Mózesben láthatunk ilyen terjedelemben Istentől közvetlen beszédet megjeleníteni, de olyat, ahol Isten végig saját magáról beszélne, nincs több.

Nagyon érdekes volt látni, hogy miről is beszél itt az Atya.

Különböző példákon keresztül bemutatja Jóbnak, hogy milyen hatalmas Isten is Ő.

Végigveszi azokat a jeleket, amelyekről Jóbnak (és természetesen nekünk is) észre kéne venni Isten hatalmas dicsőségét.

Csak néhány példa:

4.Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8. És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9. Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10. Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11. És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12. Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13. Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16. Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17. Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18. Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19. Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20. Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

Ezek a jelek (és még megannyi, több mint 180 igeversen keresztül!) minden nap körbevesznek minket és Isten hatalmas dicsőségét közvetítik felénk.

Ehhez képest leginkább kétféle képen szoktunk viselkedni

1.)    vagy úgy teszünk, mintha ez természetes volna (pedig lehet, hogy meglepődnénk, ha egy reggel nem kelne fel a nap), vagy

2.)    azt gondoljuk, hogy ezek a dolgok azért léteznek, hogy az embereknek kényelmesebb legyen a dolguk itt a Földön.

Szerintem pedig Isten itt azt mutatja be (kicsit furán, szlengben mondva:magát frankózva) , hogy ezeket a dolgokat csak Ő képes kezelni, létrehozni, így mind az Ő dicsőségét mutatja!

Mit jelent ez a mindennapjainkban?

Sokszor azt veszem észre magamon, hogy amikor kapok valamit Istentől ( ajándék, tálentum, lehetőség, elhívás, szolgálat, stb.) és a jeleket keresem, amik ezt megerősítik, akkor egy idő után áttevődik az aspektusom és a fontos jelekre úgy tekintek,mintha az én magabiztosságomat, vagy kényelmemet szolgálnák.

Ehelyett a valóság pedig az, hogy a jelek, a csodák, a lehetőségek és minden más az életünkben Istenről szól!

Tudjátok biztosan, hogy van az az állapot, amikor már „csak azért is” végigcsináljuk, mert Isten valamikor mondott erről valamit.

Nem arra gondolok, hogy ne legyünk hűek Isten dolgaiban, hanem inkább arról, hogy ne legyünk makacsok!

Amikor elkezdjük az életünkben az Isten által adott eseményeket akként értékelni, hogy ezek az elérendő célunkat szolgálják, akkor már csak a célra kezdünk koncentrálni, nem arra, aki lehetővé teszi, hogy elérjük azt!

Elkezdem elhinni magamról, hogy az életemnek van valami, a társadalom számára is kézzelfogható célja. Tudjátok arra a béna „azért leszek jó üzletember (itt az üzletember tetszőlegesen kicserélhető bármire, ízlés szerint), hogy így bizonyság legyek a többiek előtt” dumára gondolok. Ezek után pedig már mindent alárendelünk annak, hogy elérjük a menő vállalkozói státust, hiszen ezzel leszünk igazi bizonyságok.

NEM!

Istennek nincs szüksége jó üzletemberekre, Istennek nincs szüksége jó orvosokra,jó ügyvédekre, jó pásztorokra, sőt tovább megyek :

ISTENNEK NINCS SZÜKSÉGE (semmire!)!

Isten csak azt szeretné, ha a gyermeke lennél, a személyiségeddel lennél bizonyság és elfogadnád, hogy minden, amid van az kegyelmi ajándék, nem rólad szól!

És tudjátok, hogy ez miért van így?

Mert Isten jó!:)

Nem tudom…ez érthető volt?

A végére én is elbizonytalanodtam…

Írjatok(ha olvassátok egyáltalán):)

‎“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Jeremiás 29:11

első

Na, ez a nap is elérkezett!

Ha valahogyan definiálnom kéne, hogy mi is ez, akkor azt mondanám, hogy egy netes napló, ahol megpróbálom feljegyezni magamnak -és az utókornak:)- azokat a dolgokat, amiket megértek Isten csodálatos természetéből.

Már régen mondta nekem Isten (és ez a formula gyakran elő fog fordulni az írásaimban), hogy írjak naplót.

Az az igazság, hogy férfiként (mert ugye az volnék) meglehetősen nehéz erre rávenni magamat. Azért mégis erőt vettem magamon és beszereztem egy naptárat és elkezdtem jegyzetelni.Elég béna lett a dolog, mert főleg arról szólt, hogy ma ide mentem, ott jártam, elintéztem ezt, vagy azt, de igazából tartalmas érdemi kérdések nem nagyon voltak benne. Nem értettem, hogy Istennek miért van szüksége erre a dologra (vagy igazából inkább nekem miért van erre szükségem). Végül is arra jutottam, hogy arról lehet szó, hogy amikor Isten valamit megértet velem, akkor ha azt leírom jobban rögzül és esetleg olyan részletek is kibontakoznak, amiket nem láttam addig.

Úgyhogy reményeim szerint ez egy olyan napló lesz, ahol beszámolok Istennel folytatott diskurzusaimról, lehetőleg teológiai boncolgatásokat mellőzve és bízva abban, hogy ez esetleg másoknak is épülésükre szolgálhat.

Ja , és még valami! nagyon szeretném, ha minden bejegyzésemből kiderülne a végén, hogy:

ISTEN JÓ!

mert én ezt tényleg komolyan gondolom!

Hello world!

Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!